A Yale School of the Environment Justice, Equity, Diversity, and Sustainability Initiative (JEDSI) új tanulmánya 35 állam 220 alapítványa által odaítélt közel 5 milliárd dolláros támogatást vizsgálta meg, és megállapította, hogy a legnagyobb mainstream környezetvédelmi szervezetek egyenként több finanszírozást kaptak, mint az összes környezetvédelmi szervezet együttvéve.
Fotó (fent): 1982-ben az észak-karolinai Warren megye vidéki, nagyrészt fekete és alacsony jövedelmű lakosaihoz csatlakoztak polgárjogi vezetők és környezetvédők az ország minden tájáról, hogy tiltakozzanak a mérgező hulladéklerakó ellen, amelyet a PBC-vel szennyezett talaj elhelyezésére hoztak létre közösségükben. Bár végül nem sikerült bezárniuk a helyszínt, a Warren megyei tiltakozások, amelyek 500 letartóztatást eredményeztek, széles körben jóváírják az Egyesült Államok környezetvédelmi igazságossági mozgalmának kialakulását az országos média figyelme miatt.
A tanulmány szerzői azt mondják, hogy az elmúlt évtizedben végeztek néhány kutatást a támogatások egyenlőtlenségeiről, beleértve azt is, hogy a színes emberek által vezetett szervezetek kevésbé valószínű, hogy finanszírozásban részesülnek, mint más típusú szervezetek. Azt azonban meg akarták határozni, hogy kifejezetten léteznek-e ilyen különbségek a környezetvédelmi támogatások nyújtásában, és ha igen, milyen tényezők járultak hozzá az eredményekhez.
Taylor és Blondell a vizsgálódást vezető kutatók több mint 30 000 környezetvédelmi és közegészségügyi támogatást vizsgált meg, átlagos támogatási mérete 160 650 dollár volt, a 2015-2017 közötti hároméves időszakban. Megállapították, hogy a szervezetek bevételei számítanak a finanszírozás vonzásában, a támogatási dollárok több mint fele olyan szervezetekhez kerül, amelyek bevétele 20 millió dollár vagy annál nagyobb. Az 1 millió dollár alatti bevétellel rendelkező szervezetek a támogatási dollárok kevesebb mint 4% -át kapták.
Bár az „alapvető” környezetvédelmi témákkal, például a természetvédelemmel és az energiával foglalkozó környezetvédelmi szervezeteket gyakrabban finanszírozták, az alapítványok olyan szervezeteket is finanszíroztak, amelyek olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint a társadalmi egyenlőtlenség, az igazságosság, a felhatalmazás, az őslakosok jogai, a környezeti igazságosság, a katasztrófákra való felkészülés és segélyezés, a lakhatás és a hajléktalanság, az élelmiszersegély és az élelmiszer-bizonytalanság, a hit és a vallás, a mozgalomépítés, a szavazók mozgósítása, a munkahelyi és munkaerő-kérdések, és az intézményi sokszínűség.
A tanulmány megállapításai szerint azonban a legnagyobb mainstream környezetvédelmi szervezetek közül több több finanszírozást kapott, mint az összes környezetvédelmi igazságszolgáltatási szervezet együttvéve. A Sierra Club például több mint 200 millió dollár támogatást kapott, majdnem ötszörösét annak, amit az összes környezetvédelmi igazságszolgáltatási szervezet együttesen kapott, míg a Monterrey Bay Aquarium Research Institute körülbelül 140 millió dollár támogatást kapott, több mint háromszorosát annak, amit az összes környezetvédelmi igazságszolgáltatási szervezet együttesen kapott.
Ezek az eltérések részben a méretbeli és személyzeti előnyökkel magyarázhatók. A mainstream környezetvédelmi szervezetek gyakran robusztus finanszírozó hálózatokkal és házon belüli támogatásíró csapatokkal rendelkeznek, amelyek számos támogatásra pályáznak. Ezzel szemben a kisebb szervezetek törékeny finanszírozási hálózatokkal rendelkezhetnek, kevés finanszírozóval.
Taylor azonban megjegyzi, hogy a gyakran idézett érvek, miszerint a környezetvédelmi szervezetek általában viszonylag újabbak és kisebbek, nem veszik figyelembe a finanszírozás összes különbségét.
A leginkább finanszírozásra szoruló közösségek közül néhány kapja a legkevesebb forrást környezetvédelmi munkák elvégzésére. Reméljük, hogy az alapítványok felismerik ezt a tényt, és eredményeinket felhasználják támogatási folyamataik értékelésére és méltányosabb támogatási stratégiák kidolgozására.”
Dorceta Taylor, a környezeti igazságosság professzora szerint
az egyenlőtlenségek azzal is összefüggnek, hogy egy szervezetet színes emberek vezetnek-e, függetlenül attól, hogy a színes emberekre összpontosítanak-e, és hogy nők vezetik-e őket, mondja Taylor, megjegyezve, hogy „a legtöbb környezetvédelmi szervezet nők által vezetett, színes ember a vezérigazgató, és a színes emberekre összpontosít.”
Hozzáteszi, hogy bár a megkérdezett alapítványok több mint fele, 56 százaléka elsősorban színes bőrű emberekkel foglalkozó szervezeteket finanszírozott, a támogatások és támogatási dollárok kevesebb mint 10 százalékát ítélték oda ezeknek a szervezeteknek.
