Számos szakértő egyetért abban, hogy a közlekedési ágazat villamosítása létfontosságú lesz az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló erőfeszítéseinkben. Az elektromos járművek (EV) már több mint 120 éve léteznek. Az elmúlt évek hihetetlen technológiai innovációjának és fejlődésének köszönhetően azonban az iparág soha nem látott ütemben fejlődött.
A kutatás és fejlesztés jelentősen javította az akkumulátorok élettartamát, és csökkentette az általános gyártási és beszerzési költségeket. Mivel évről évre egyre több elektromos autó kerül az utakra, megnézzük, miért jobbak az elektromos autók a környezet számára, mint a benzinüzeműek.
A világ országai az elektromos autókra szavaznak
Több ország is prioritásként kezeli az elektromos autókra való átállást a klímacélok elérését célzó terveiben. Eddig 17 ország jelentette be, hogy 2050-ig 100%-ban zéró kibocsátású járművekkel vagy a belső égésű motorral hajtott járművek fokozatos kivonásával kapcsolatos célkitűzéseket fogalmazott meg. A világ legerősebb gazdaságai – az Egyesült Államok és Kína – egymással versenyeznek az elektromos autók piacának vezető szerepéért, és az utóbbi figyelemre méltó előrelépést tett az iparág bővítésében. Kína 2020-ra több mint hárommillió személyautó EV-t adott el, ami több mint kétszerese az Egyesült Államokénak. Kínában több mint 400 bejegyzett márka is van az új energiahajtású járművek (NEV) iparágában, és több mint 500 000 elektromos busz, ami a globális szám 98%-át teszi ki. Az ágazat jövője azonban az Egyesült Államokban is hasonlóan ígéretesnek tűnik. Itt az elektromos autók eladásai 2016 óta évente több mint 40%-kal emelkedtek és ez a szám várhatóan tovább fog nőni, mivel Joe Biden elnöknek a karbonsemlegesség elérésére irányuló terve magában foglalja annak biztosítását, hogy az országban az összes új járműértékesítés fele nulla kibocsátású autó legyen. Míg a kormányzat az új elektromos járművek vásárlásához nyújtott fogyasztói adókedvezmények 12 500 dollárra emelésével – a jelenlegi 7500 dollárról -, valamint az új nyilvános töltőinfrastruktúra finanszírozásával teszi a magáét, az amerikai államok is lépéseket tesznek hitelprogramok és szigorúbb kibocsátási normák elfogadásával. Kaliforniában az EV-k iránti üzemanyag-kereslet versenyfutást indított el, hogy 2030-ig 1,2 millió töltőt építsenek, mivel a Kaliforniai Energiaügyi Bizottság előrejelzése szerint addigra mintegy 7,5 millió EV közlekedik majd az utakon.
Az Egyesült Királyságban bejelentették, hogy 2030 után betiltják az új benzin- és dízelüzemű autók értékesítését, hogy 2050-re elérjék a nulla károsanyag-kibocsátást. Az átállás elősegítése érdekében a kormány közel 12 milliárd fontot (14 milliárd USD) fog befektetni, amelyet a töltőpontok országos elterjedésének felgyorsítására, az EV-akkumulátorok tömeggyártásának fellendítésére, valamint a fogyasztók vásárlásának támogatására fordítanak, amely akár 42%-os megtakarítást is lehetővé tesz. Hasonlóképpen, Carrie Lam hongkongi kormányfő bejelentette, hogy a város 2050-ig szóló szén-dioxid-semlegességi tervének részeként szükség van az elektromos járművek használatának ösztönzésére. Becslések szerint, ha minden jármű elektromos lenne, Hongkong teljes szén-dioxid-kibocsátása 1,4 millió tonnára csökkenne a jelenlegi 7,4 millió tonnáról.
Az EV-átállás legsikeresebb országai közé tartozik Norvégia.
Az európai ország 2021-ben elképesztő értékesítési hullámot produkált, ahol az új autók eladásának közel 80%-át az EV-k tették ki. Az ország arra is törekszik, hogy a világon elsőként 2025-re megszüntesse a belsőégésű motorok értékesítését. Miközben Norvégia élen jár, más európai országok is felzárkóznak. Ha az európai piac a piaci előrejelzéseknek megfelelően növekszik – 2030-ra elképesztő mértékben, 1697%-kal -, akkor az Uswitch nemrégiben készült, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatait elemző tanulmánya szerint a kontinens egymilliárd fa ültetésével (vagy egy Belgiumnál nagyobb erdővel) egyenértékű kibocsátást takaríthat meg, valamint 2,19 milliméterrel csökkentheti a tengerszintet.
Általánosságban elmondható, hogy az EV-re való átállás kétségtelenül jó stratégiát jelent a globális felmelegedés megállítására. Ha ugyanis az összes forgalomban lévő autó elektromos meghajtásúvá válna, a globális kibocsátások közel egyötödét csökkenteni tudnánk. De az elektromos szektor elterjedésének előnyei túlmutatnak ezen: amellett, hogy tisztább levegőhöz jutnánk, kevésbé függnénk a konfliktusokkal teli olajár-kiugrásoktól, és csendesebbek lennének a városaink. De nem csak az autókról van szó. A globális közlekedési ágazatban csendes forradalom zajlik, a kerékpárok, motorkerékpárok, buszok, tehervonatok, traktorok és nehéz teherautók villamosítása soha nem látott ütemben halad. Az innováció ezen a területen, valamint a tiszta energia költségeinek csökkenése – a napenergia a jelenleg legolcsóbb energiaforrássá vált – olcsóbbá teszi az elektromos autók akkumulátorainak előállítási költségeit, és ezáltal olcsóbbá teszi a beszerzési árakat. Bár kétségtelen, hogy az elektromos járművek fontos szerepet játszanak majd az éghajlati válság elleni küzdelemben, ugyanilyen fontos megválaszolni egy kulcsfontosságú kérdést: valóban jobbak-e az elektromos autók a környezet számára, mint a belső égésű motorral hajtottak?
Az elektromos autók akkumulátorainak környezeti lábnyoma
Köztudott, hogy a jelenlegi EV-gyártás kezdeti környezeti lábnyoma nagyobb, mint a belső égésű motoroké, különösen az elektromos autók akkumulátorainak gyártása.
A lítium-ion akkumulátorok – az elektromos autók akkumulátorainak legelterjedtebb típusa – két nagy energiaigényű nyersanyagot tartalmaznak: lítiumot és kobaltot. Az ugrásszerűen megnövekedett kereslet kielégítése érdekében a termelési kapacitás rekordszintet ért el, ahogyan e két fém bányászata is. A kérdés azonban nem az, hogy van-e elég lítium a világon. Annak ellenére, hogy a kereslet várhatóan a 2021-es mintegy félmillió tonnáról 2030-ra mintegy 3 millió tonnára emelkedik, a szakértők szerint elegendő termék áll rendelkezésre a lítium-ion akkumulátor-ipar ellátására. Ami ennél sokkal aggasztóbb, az a fém fúrásának környezeti hatása. A lítiumbányászat olyan folyamat, amelyről köztudott, hogy rendkívül káros a környezetre, valamint hihetetlenül erőforrás-igényes, és mellékhatásai közé tartozik a vízveszteség és -szennyezés, a talaj destabilizálódása és a biológiai sokféleség csökkenése.
A világ lítiumkészletének közel háromnegyede az úgynevezett „lítiumháromszögben” található, amely Argentínán, Bolívián és Chilén átívelő terület. Itt a lítium kitermelése érdekében folytatott intenzív bányászat egyik legsúlyosabb környezeti problémája a vízveszteség. A Salar de Uyuni – a világ legnagyobb sós síksága és a Bolívia délnyugati részén található hatalmas lítiumkészlet – bányászata az ökoszisztéma elpusztításával és a vízkészlet elapadásával fenyeget. Egyetlen tonna lítium kitermeléséhez akár 2 millió liter vízre is szükség van. Ahogy a térség vízforrásai csökkennek, egyre gyakoribbá válnak az aszályok és az elsivatagosodás. A chilei sivatagban, a Salar de Atacama bányában működő bányavállalatok eddig a terület vízkészletének mintegy 65%-át fogyasztották el. Továbbá a lítium kitermeléséhez és feldolgozásához felhasznált energia nagy része fosszilis tüzelőanyagokból származik, és így a bányászott lítium minden egyes tonnájára közel 15 tonna CO2-kibocsátás jut. Ráadásul az akkumulátor méretétől függően a gyártási folyamatból származó CO2-kibocsátás háromtól körülbelül 16 tonnáig terjed. Ezzel szemben egy tonna acél – amelyből a legtöbb belsőégésű motor készül – előállítása 1,9 tonna kibocsátással jár, ami jóval kevesebb, mint a lítiumnál.
Az akkumulátortechnológiák folyamatos fejlődésével azonban a költségek és az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásából származó kibocsátások is jelentősen csökkennek. Ami még fontosabb, hogy a gyártás során keletkező kibocsátás az elektromos autók élettartama alatt nagymértékben kompenzálódik.
